„Szeresd hazád, ápold nemzeted!” – gyakorta elhangzott e mondat gyermekkoromban, s neveltetésem egy meghatározó gondolata volt ez. Éppen ezért soha nem volt kérdés számomra, hogy a jövőben egyszer olyan tevékenységet fogok végezni, amellyel építhetem a magyar társadalmat, amellyel értékeket adhatok át nemzetemnek.

Korunk közoktatásának egyik legnagyobb problémája – meglátásom szerint – az a generációs szakadék, amely az előző rendszerben nevelkedett tanárok és a mai, modern fiatalok között tátong. Az Y generáció nagyjából egyidős a számítástechnikai eszközök széleskörű elterjedésével, tehát mi, akik éppen az egyetem padsorait koptatjuk abban a reményben, hogy tanárokká válunk egy napon, ebben az éles kanyarban születtünk, míg a Z generáció apró gyermekei már az internettel körülhálózva cseperednek fel.

Miért is ennyire kardinális ez a probléma a tanítás tekintetében?

Az idősebb pedagógusok még egy olyan korban nevelkedtek fel, amikor el sem lehetett képzelni, hogy egy információt ne egy könyv hosszas lapozgatásával szerezzenek meg, ezzel szemben a Z generáció kisgyermekei már a babakocsiban is a szüleik táblagépein nézik a mesét, szocializációjuk alapvető tényezője a számítástechnika használata.

Legfőbb gondolatom, hogy pedagógiai pályám során szeretnék tanítványaimnak olyan erkölcsi és műveltségi alapokat adni, amely jól gondolkodó, művelt polgárokká teszi majd őket, és maguk is Magyarország hasznos polgárai lesznek. Mindezt fiatalokat lekötő, modern módszerekkel. Úgy gondolom, ezzel szolgálhatok a legjobban és legcélravezetőbben, mert szentül hiszem Klebelsberg Kuno szavait: „Hiába alkotunk mi törvényeket, hiába dolgozunk mi ki végrehajtási utasításokat, minden azon múlik, hogy lesznek-e emberek, akik azt végre is tudják hajtani.” Minden erőmmel szeretnék hozzájárulni, hogy legyenek ilyen emberek. Egy jó pedagógus folyamatosan figyelemmel követi a gyermeket, és amennyiben felismeri lelki problémáit, a társaival való érintkezés dilemmáit, meg kell próbálnia segítséget nyújtania számára, hiszen a pedagógus a lélek művelője is, aki tudja, hogy minél ápoltabb egy lélek, annál jobban tud a tanulmányaira és a jövőjére koncentrálni. A pedagógus a gyermek szívének nevelője is, amely egyszerre hasznos és veszélyes. A serdülő gyermek világnézetének, felfogásának, értékrendjének kialakulásában rendkívül nagy szerepet játszik az oktató kommunikációja. Nagyon fontos arra törekednie a pedagógusnak, hogy ne próbálja meg befolyásolni a gyermek kialakult nézeteit és értékrendjét, ugyanakkor be kell mutatni azt, hogy számtalan sok út vezet ahhoz a célhoz, hogy értékes állampolgárai legyenek az országnak, és segítenie kell megtalálni azt az utat, amelyen a gyermek haladhat, hogy ne tékozolja el képességeit és a lehetőségeit.